Az influenza járvány ideje alatt nagyon fontos odafigyelni a gyerekekre, mert a fertőzés szempontjából leginkább veszélyeztetett csoportba tartoznak. Közösségben könnyebben kapják el egymástól a betegségeket, ezért a szülőknek kell figyelni rá, hogy a gyerekek betartsák az alapvető higiéniai szabályokat. A felnőtteknek is jól jöhet a nagyobb odafigyelés, ugyanis hajlamosak vagyunk időnként megfeledkezni például a kézmosásról, ami a járványidőszakban kiemelten fontos.

A gyerekek nemcsak hogy könnyebben elkapják a fertőzést, de gyorsabban is terjed közöttük. Nagyon rövid idő alatt lebetegedhet akár egy egész óvodás csoport, vagy iskolai osztály. Ezért fontos, hogy a felnőttek jó példával járjanak elöl, a gyerekek tőlünk is lássák, hogy tényleg elengedhetetlen az alapvető szabályok betartása ahhoz, hogy elkerüljük a betegséget.

Az Unilever Magyarország Kft. brand menedzsere, Morvay Kata kétgyermekes anyuka, aki saját tapasztalatból tudja, hogy komoly feladat rászoktatni a szabálykövetésre a gyerekeket. Másrészről viszont, ha kisgyermek van a családban, a felnőttek jobban odafigyeljenek a szabályok betartására. Morvay Kata története jó példa arra, hogy ha a közvetlen környezetünkben találkozunk az influenzával, fogékonyabbak leszünk a fertőzést megelőző tanácsokra is.

Kata kisiskolás és bölcsis kislányai most tanulják a fontos szabályokat, mint például hogyan és meddig kell fogat mosni, kezet mosni, vagy, hogy a piros lámpánál meg kell állni és szétnézni.

“Lelkesedésükben minket is folyton kijavítanak és felháborodnak a rendetlenségeinken. A férjemmel igyekszünk felelősségteljes szülőként jó példával elől járni, de őszintén az egy percig tartó kézmosást, a két percig tartó fogmosást és az óvatos közlekedést valószínűleg utoljára mi is kisgyerekként tartottuk be, így nem könnyű visszarázódni. A gyerekek előtt még csak-csak tartjuk magunkat, de néha megesik, hogy velük is átfutunk az úttesten, vagy kézmosás nélkül ülünk asztalhoz, ekkor éktelen lárma figyelmeztet minket a hibáinkra.

Ma, ahogy a nagyobb lányomat kipakoltam az iskolában, észrevettem, hogy az osztály egy jelentős része hiányzik. A tanár néni szerint ez csak a „szokásos” influenza járvány eredménye. Nem szívesen hagytam ott a gyerekeket, de leküzdöttem a kellemetlen érzést, és elindultam a munkahelyemre. Az influenza szó azonban befészkelte magát a tudatomba, és az utazás alatt elkezdtem megfigyelni az emberek viselkedését. A villamoson számos ember köhécselt, krákogott, orrot fújt, de akadt olyan is, akin csak látszott, vagy érződött, hogy rég találkozott már fürdőszobával. Az egyik idős nő hirtelen egy hatalmasat tüsszentett a kezébe, majd, mintha mi se történt volna, újra a kapaszkodó után nyúlt. Azzal lendülettel hirtelen lekaptam a kezem, mert a fejemben csak az cikázott, vajon hányan tették meg ugyanezt az előtt, hogy megfogtam volna azt a kapaszkodót, amin eddig egyensúlyoztam. Ezután borzadva gondoltam arra a számos alkalomra, amikor a reggeli utazás után kézmosás nélkül teljes lelki nyugalommal megettem a reggelimet. Ehhez hasonló gondolatok forogtak a fejemben és már alig vártam, hogy beérjek, hogy lemoshassam magamról a sok bacilust.

Első utam a mosdóba vezetett, ahol a pumpás adagolóból kinyomva a Baba szappant eszeveszett sikálásba kezdtem. Hirtelen beugrott az emlék gyerekkoromból, ahogy a tanító néni kedvesen magyarázza a kézmosás helyes lépéseit: kezdjünk langyos vízzel, szappanozzunk, dörzsöljük a tenyerünket, váltakozva a kézfejeket, fonjuk össze az ujjainkat, majd összeakasztott ujjakkal is folytassuk a dörzsölést. Alaposan öblítsünk és töröljük szárazra.

Ebben az állapotban megpillantottam magam a tükörben, és bár elsőre viccesnek tűnt az eszeveszett suvickolásom, megfogadtam, hogy én bizony nem viszem haza az influenzát!“